Lekéstem az átszállást: ki a felelős egy jegyen?

Ha egy jegyen, egy foglalási hivatkozás alatt vásárolta mindkét szakaszt, az első, késve induló vagy késve érkező járatot üzemeltető légitársaság felel — akkor is, ha a csatlakozó járatot egy másik légitársaság indítja. Ez nem új elv, de a 2026-ban elfogadott EU261-reform most először írja le külön cikkelyben, a 6b. cikkben, egészen konkrétan, mikor és hogyan kell ezt érvényesítenie a légitársaságnak.

Miért döntő az “egy jegy”

A szabály attól függ, hogyan vásárolta a repülést, nem attól, melyik légitársasággal repül. Ha egyetlen foglalás alatt, egyetlen utalással vette mindkét szakaszt — akár ugyanattól a légitársaságtól, akár egy szövetség vagy interline-megállapodás keretében kiállított közös jegyen —, a két szakasz jogilag egy utazásnak számít. Ha viszont két külön jegyet vásárolt, két külön tranzakcióban, a légitársaságok jogilag nem tudnak egymás késéséről, és nem is felelnek érte.

Melyik légitársaság felel

Az új 6b. cikk szerint az a légitársaság felel az átfoglalásért és a kártérítésért, amelyik az első, a csatlakozást lekésni okozó szakaszt üzemeltette — még akkor is, ha a csatlakozó, már lekésett járatot egy másik légitársaság indította. Ez a felelősséget oda helyezi, ahol az ok keletkezett, nem ahol a kellemetlenség végül bekövetkezett. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a reptéri transzfer-pultnál az első szakasz légitársaságát kell megkeresnie, nem azt, amelyiknek a gépét lekéste.

Mi számít egy jegynek, és mi nem

Egy jegynek számít: ugyanazon légitársaság két szakasza egy foglalási hivatkozáson, egy légiszövetség (például a Star Alliance vagy a SkyTeam) tagjai között kiállított közös jegy, és a két légitársaság közötti interline-megállapodás alapján egyben értékesített útvonal. Nem számít egy jegynek: ha külön keresőmotorokon, külön tranzakcióban vette a két szakaszt, még akkor sem, ha egymás után következnek, és még akkor sem, ha tudatosan úgy tervezte az átszállást. Ez utóbbi esetben a késés kockázatát utazóként maga viseli.

Mit kell tennie a légitársaságnak azonnal

Az első szakaszt üzemeltető légitársaságnak fel kell ajánlania egy elérhető alternatív útvonalat a végső célállomásra, méghozzá a lehető legrövidebb időn belül, nem csak a következő napi járatára várva. Ha nincs saját következő járata, köteles megnézni más légitársaságok elérhető helyeit is. Eddig ez sokszor a légitársaság jóindulatán múlt — a reform ezt most kötelezettségként írja le.

Kártérítés is jár, nem csak átfoglalás

Az átfoglalás önmagában nem zárja ki a pénzbeli kártérítést. Ha a végső célállomásra három óránál nagyobb késéssel érkezik a lekésett csatlakozás miatt, a távolság alapján számított összeg ugyanúgy jár, mintha az első szakasz maga késett volna ennyit. A 2026-os EU261-reformról írt összefoglalónkban részletesen megtalálja az összegeket és a távolsági sávokat.

Amikor két külön jegyről van szó

Ha tudatosan, alacsonyabb árért két külön jegyet vásárolt — mondjuk egy nagy légitársaság hosszú útját egy olcsó belföldi vagy regionális járattal kombinálva —, a kockázat teljesen átkerül önre. A második légitársaság nem köteles megvárni, és nem felel azért, hogy az első szakasz késett. Ha ilyen útvonalat tervez, érdemes hosszabb átszállási időt hagyni, mint amennyit egy jegyen vásárolt esetben elég lenne, és érdemes külön útibiztosítást is számításba venni, amely kifejezetten a lekésett csatlakozásra fedezetet ad — ez nem ugyanaz, mint az EU261 szerinti kártérítés, és a kettő nem zárja ki egymást.

Hogyan bizonyítsa, hogy egy jegyen utazott

A foglalási visszaigazolást tartsa meg, és nézze meg rajta, egyetlen foglalási hivatkozás (PNR) szerepel-e mindkét szakaszra. Ha igen, ez önmagában elég bizonyíték ahhoz, hogy az első szakasz légitársaságát kötelezze az átfoglalásra — nem kell külön igazolnia a szövetségi vagy interline-megállapodás létét, azt a légitársaság rendszere automatikusan felismeri a foglalási hivatkozásból. Ha a transzferpultnál azt mondják, hogy nem az ő felelősségük, kérje, hogy nézzék meg a PNR-t, és hivatkozzon kifejezetten arra, hogy egy jegyen utazik.

A hatálybalépés bizonytalansága

Fontos hedge: a reform szövegét 2026-ban fogadták el véglegesen, de a pontos alkalmazási kezdődátum ennek a cikknek az írásakor még nincs megerősítve — a kihirdetés és a hatálybalépés közötti törvényi határidők alapján ez legkorábban 2027-re várható. Amíg egy adott foglalás utazási dátuma ezt megelőzi, a korábbi, kevésbé részletes szabály alapján kell eljárni, amely ugyanezt az elvet már addig is elismerte, csak nem ilyen pontosan megfogalmazva.

Határidők röviden

Lépés	Kinek a felelőssége	Határidő
Alternatív útvonal felajánlása	Az első, késő szakasz légitársasága	A lehető leghamarabb, nem a következő napi járatra várva
Kártérítési igény benyújtása	Az utas	A jegyen szereplő indulási dátumtól számított 9 hónap
Válasz az igényre	A légitársaság	30 nap, fizetés vagy indokolt elutasítás

Mit tegyen a helyszínen

Mondja el a transzferpultnál, hogy egy jegyen, egy foglalási hivatkozáson utazik, és kérje kifejezetten az első szakasz légitársaságától az átfoglalást — ne a csatlakozó járat légitársaságától, mert ott gyakran csak továbbirányítják. Kérje írásban a felajánlott alternatívát, és tartsa meg az eredeti és az új beszállókártyát is. Amíg a reptéren vagy egy átfoglalt éjszakai szálláson várja a döntést, egy előre telepített eSIM azért hasznos, mert nem a terminál Wi-Fijétől függ — a csomagokat a díjak oldalán éri el.

Röviden

Az egy jegyen vásárolt útvonalon az első, késő szakasz légitársasága felel az átfoglalásért és a kártérítésért is, függetlenül attól, melyik légitársaság gépét késte le. Két külön jegynél ez a védelem nem érvényesül. A pontos alkalmazási dátum még bizonytalan, de az elv már most is az, amit a korábbi szabály is elismert — a reform csak pontosabban írja le.